|
2024-02-17 21:45:17, szombat
|
| |
| |
ÉLETTÖRTÉNETEK - NAPJAINKBÓL IS
A TANÍTÓ TANÍTÁSA
Szeretettel ajánlom az igazi pedagógusoknak, tanítóknak, de legfőképpen mégis a lázadó tanároknak olvasásra és gondolkodásra
Talán sokan olvastátok már, de vajon hány ember mondhatja el magáról, hogy igen, nekem is volt ilyen tanítóm!
Nekem volt, sok olyan akire míg élek emlékezem /jó értelemben/
A TANÍTÓ TANÍTÁSA
Sok évvel ezelőtt Éva néni ötödikes osztálya előtt állt, és azt a hazugságot mondta a gyerekeknek, hogy mindegyiket egyformán szereti. De ez lehetetlen volt, mert az első sorban Horváth Peti olyan rendetlen és figyelmetlen kisfiú volt, hogy Éva néni valójában élvezettel írt a feladataira vastag piros ceruzával nagy X jeleket, és a lap tetejére pedig legrosszabb érdemjegyet.
Egy napon Éva néni a gyerekek régi bizonyítványait nézte át, és megdöbbent Peti előző tanítóinak bejegyzésein.
"Peti tehetséges gyerek, gyakran jókedvűen kacag. Munkáját pontosan végzi és jó modorú. Öröm a közelében lenni" - írta első osztályos tanítója.
Másodikban így szólt a jellemzés: "Peti kitűnő tanuló, osztálytársai nagyon szeretik, de aggódik, mert édesanyja halálos beteg. Az élet Peti számára valódi küzdelem lehet."
Harmadik osztályos bizonyítványában ez állt: "Édesanyja halála nagy megrázkódtatás számára. Igyekszik mindent megtenni, de édesapja nem nagyon törődik vele."
Negyedik osztályos tanítója ezt írta: "Peti visszahúzódó és nem sok érdeklődést mutat az iskola iránt. Nem sok barátja van, és néha alszik az osztályban."
Ezeket olvasva Éva néni ráébredt a problémára és elszégyellte magát. Még rosszabbul érezte magát, amikor a Karácsonyi ünnepségen tanítványai fényes papírba csomagolt, gyönyörű szalaggal átkötött ajándékait bontogatta, és köztük meglátta Peti ajándékát, a fűszeresnél kapható vastag barna papírba bugyolálva. Éva néni a gyerekek előtt bontotta ki az ajándékokat, és gondosan nyitotta ki Peti csomagját.
Néhány gyerek nevetni kezdett, amikor meglátta a kövekkel kirakott karkötőt, amiből néhány kő hiányzott, és mellette egy negyedüvegnyi parfümöt. De a gyerekek nevetése abbamaradt, amikor hallották, ahogy Éva néni felkiált: ,,Milyen szép karkötő!", és látták, hogy felveszi a karkötőt és csuklójára cseppent a parfümből.
Horváth Peti egy kicsit tovább maradt az iskolában, hogy megszólíthassa: "Éva néni, ma olyan volt az illata, mint valamikor édesanyámé." Éva néni sokáig sírt, amikor a gyerekek elmentek. Attól a naptól kezdve nem olvasást, írást és matematikát tanított. Elkezdte a gyerekeket tanítani.
Éva néni különös figyelmet szentelt Petinek. Ahogy dolgozott vele, Peti elméje mintha életre kelt volna. Minél több bátorítást kapott, annál gyorsabban reagált. Év végére Peti az osztály élére került, és már azért volt hazugság, hogy minden gyerekeket egyformán szeret, mert Peti lett a legkedvesebb diákja.
Négy évvel később egy üzenetet talált Petitől, amit az ajtaja alatt csúsztatott be. Az állt benne, hogy ő volt élete legjobb tanítója. Azt írta, hogy befejezte a középiskolát, az osztályában harmadik volt az élen.
Négy évvel később egy újabb üzenet érkezett, amiben azt mondta el, hogy bár voltak nehéz időszakok, kitartott tanulmányai mellett, és hamarosan egyetemi diplomát szerez, legmagasabb kitüntetéssel.
Még négy év telt el, és újra levél érkezett Petitől. Ebben elmondta, hogy miután megszerezte diplomáját, elhatározta, hogy tovább tanul. Hozzátette, hogy még mindig Éva néni a legjobb és legkedvesebb tanára, aki valaha is volt. Ez alatt a levél alatt az aláírás hosszabb volt: Dr. Horváth Péter.
A történetnek nincs vége itt. Azon a tavaszon újabb levél érkezett.
Peti elmondta, hogy találkozott egy lánnyal, és nősülni készül, és kérdezte, hogy Éva néni elfoglalná-e a vőlegény édesanyja számára fenntartott helyet.
Természetesen Éva néni elfogadta a meghívást.
A régi karkötőt vette fel, amiről kövek hiányoztak, és azt a parfümöt cseppentette magára, amire Peti úgy emlékezett, hogy utolsó együtt töltött Karácsonykor viselte az édesanyja.
Megölelték egymást, és Dr. Horváth Péter Éva néni fülébe súgta, "Köszönöm, Éva néni, hogy hitt bennem. Hálásan köszönöm, amiért segített nekem, hogy fontosnak érezzem magam, megmutatta nekem, hogy számítok, és az életem érték."
Éva néni könnyekkel a szemében visszasúgta, "Peti, tévedsz. Te voltál az, aki megmutattad nekem, hogy számítok, és az életem érték. Amikor találkoztam veled megtanultam, hogy hogyan érdemes tanítani."
(Elizabeth Silance Ballard)
A VARÁZSLATOS FA
Volt egyszer egy szegény ember, aki gondterhelten bandukolt az erdő szélén. Amikor elfáradt, leült pihenni, és a hátát egy fának támasztotta. Ekkor még nem tudta, milyen fát választott. Különös, mágikus fa volt ez. Olyan fa, ami minden kívánságát teljesíti annak, aki hozzá ér.
A vándor először arra gondolt, milyen jó lenne most egy pohár víz. Hirtelen azon vette észre magát, hogy egy pohár kristálytiszta víz van a kezében. Meglepetten nézte, vizsgálgatta, még meg is szagolta. Végül úgy döntött, hogy nem lehet veszélyes, és megitta. Aztán megéhezett, és valami ennivalót kívánt. Az étel ugyanolyan hirtelen és bámulatos módon jelent meg előtte, mint a víz.
"Úgy látszik, teljesülnek a kívánságaim!" - gondolta meglepetten. Most már hangosan mondta ki:
"Akkor hát szeretnék egy gyönyörű házat!"
Az előtte lévő völgyben megjelent a ház. Arcán széles mosollyal szolgákat kívánt, akik a háznak gondját viseljék. Amint ezek is megjelentek, úgy érezte, hihetetlen erővel áldotta meg az Úr. Kívánt hát magának egy gyönyörű szép és rendkívül intelligens asszonyt, akivel szerencséjét megoszthatja.
Amikor ez is valóra vált, meglepődve szólt a nőhöz: "Várj csak egy kicsit! Mi történik itt? Nekem nincs ilyen szerencsém! Ez velem nem történhet meg!" Abban a pillanatban, hogy ezeket a szavakat kimondta, minden eltűnt. "Tudtam" - mondta, és megrázta a fejét. Azután felállt, és gondterhelten bandukolt tovább az erdő szélén.
A sikertelenség legnagyobb oka a hitetlenség. Az emberek 90%-a minden lehetőségben a problémát látja. A maradék 10% minden problémában a lehetőséget keresi. A kérdés: Te melyik csoportba tartozol?
AZ IDŐS ÁCSMESTER
Az idős ács úgy döntött, ideje nyugdíjba vonulni. Főnökének elmondta, hogy bár hiányozni fog a kereset, amit a munkájáért kapott, mégis otthagyja a házépítést, mert többre értékeli a szabadidőt, amit az évtizedek során szép nagyra nőtt családjával tölthet.
A főnök nagyon sajnálta, hogy elveszíti legjobb ácsmesterét, s arra kérte őt, hogy utoljára segítsen felépíteni neki még egy házat.
Az ácsmester ráállt, de nem telt el sok idő, és máris látni lehetett, hogy az utolsó házába a szívét már nem tette bele. Az elvégzett munka hanyag volt, a felhasznált anyagok minősége silány. Szomorú befejezése volt ez egy egyébként kiváló és elkötelezett ácsmester szakmai életének.
A ház átadására megjelent a főnök is, aki magával hozta a ház kulcsait, s azokat átadta az ácsmesternek.
- Ez a Te házad - mondta. - Ezt én adom ajándékba.
Az ácsmester meg volt döbbenve. Ha tudta volna, hogy a saját házát építi, másképp dolgozott volna.
Így van ez mindnyájunkkal. Építgetjük életünket nap-nap után, de sokszor nem éppen a lehető legjobbat adjuk magunkból. És aztán jön a hidegzuhany, amikor rádöbbenünk, hogy nekünk kell majd laknunk abban a házban, amit magunknak építettünk. Ha újra kezdhetnénk, egészen más életet építenénk.
Te is építőmester vagy
Te is nap, mint nap kalapácsot fogsz kezedbe, hogy szöget verj be a falba, léceket illesztesz egymáshoz, falakat húzol fel. Egyszer valaki úgy fogalmazott, hogy: "az élet egy csináld magad vállalkozás". Ahogy ma állsz a dolgokhoz, és ahogy ma döntesz, az szabja meg, hogy holnap hogyan élsz majd. Építkezz okosan.
Úgy szeress, mintha senki nem bántott volna meg!
Úgy dolgozz, mintha nem lenne szükséged a pénzre!
CSAK EGY ANYA?
Egy nőtől, aki éppen a jogosítványát akarta megújítani a megyei hivatalban a hivatalnok hölgy megkérdezte, hogy mi a foglalkozása. A nő hezitált, nem igazán tudta, hogyan határozza meg a munkáját.
- Úgy értem - magyarázta a hivatalnok - van munkája, vagy csak ...?
- Persze, hogy van munkám,"- csattant fel a nő, - Anya vagyok.
- Az anyaság nem számít foglalkozásnak, a háztartásbeli a megfelelő szó! - hangsúlyozta a hivatalnok.
Egészen addig a napig nem is jutott eszembe a történet, amíg egyszer csak ugyanebbe a szituációba nem kerültem a polgármesteri hivatalban. A hivatalnok láthatóan egy karrierista hölgy volt, kiegyensúlyozott, hatékony és megszállottja az olyan fontosnak hangzó címeknek, mint: "Hivatali Vallató" vagy "Városi Nyilvántartó".
- Mi a foglalkozása? - kérdezte.
Mi késztetett rá, hogy ezt válaszoljam, nem tudom, csak úgy kibuktak belőlem a szavak.
-Tudományos munkatárs vagyok a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén.
A hivatalnok megdermedt, a golyóstoll megállt a kezében és úgy nézett rám, mint aki rosszul hall.
Megismételtem lassan, kihangsúlyozva a fontos szavakat. Majd csodálattal néztem, amint a kijelentésemet fekete nyomtatott betűkkel a hivatalos nyomtatványra írta.
- Megkérdezhetem, - kezdte a hivatalnok érdeklődéssel - Pontosan mit csinál ezen a területen?
Hűvösen, minden izgatottság nélkül a hangomban, hallottam magam válaszolni:
-Továbbképző kutatómunkát végzek, (amit nem laboratóriumban és terepen), - általában úgy mondom a házban és a házon kívül. A főnökömnek dolgozom, az Úrnak elsősorban, aztán az egész családnak, ...szereztem már négy elismerést (mind lány).
Természetesen ez a munka az egyik legelhivatottabb a földön, és gyakran napi 14 órát dolgozom (a 24 közelebb áll a valósághoz). A munkám több kihívást tartogat, mint a legtöbb átlagos karrier és az elismerés sokkal kielégítőbb, mint pusztán a pénz.'
A hivatalnok egyre növekvő elismeréssel töltötte ki a nyomtatványomat, felállt és személyesen kísért az ajtóhoz. Amint ráhajtottam a kocsifelhajtónkra, a csodálatos új karrieremben elmerülve, szaladtak elém a laborasszisztenseim: 13, 7 és 3 évesek. Az emeletről hallottam a gyermekfejlődési programunk új kísérleti modelljét (6 hónapos kisbabánkat), amint egy új hangmintát tesztelt.
Úgy éreztem, csapást mértem a bürokráciára!
Úgy tüntem fel előttük, mint aki sokkal előkelőbb és nélkülözhetetlenebb az emberiség számára, mint "csak egy másik Anya''.
Anyaság!
Micsoda nagyszerű karrier! Különösen, ha egy cím is van az ajtón.
Akkor a Nagymamák Vezető tudományos munkatársak a gyermekfejlődés és emberi kapcsolatok területén, és a Dédnagymamák Ügyvezető tudományos munkatársak?
És hiszem, hogy a nagynénik Tudományos munkatárs-helyettesek?
Szerintem .... Igen!
EGRI CSILLAGOK
Ha még nem ismernéd a történetet
Kapaszkodj meg, ez egy finom kis mai történet... történik egy videotékában.
Én, a naiva, képes voltam azt hinni, hogy a téka sztoriknak vége, mert a nép már eldörrentett minden lehetséges blog patront, de ekkor kinyílt az üzlet ajtaja.
Egy huszonéves plázaragadozó lépett be.Talpig nercben és Guccsiban, gondoltam ezt sem a Legyen Ön is milliomos negyven millás kérdésére adott helyes válasszal hordta össze magára, hanem alsó és felső testrészének rugalmasabban működő záróizmai segítségével inkább, akkora műkörmei voltak, mint egy észak-amerikai címerállatnak, a csizma marmagassága úgy egy laza 35 centi lehetett, én már a puszta vizuális élménytől is hanyatt estem, de látszott a macán, hogy nem most jött a kifutóról. (Na, ezért az összetett mondatért már eleve jöhetne egy irodalmi Nobel!)
Parfümillat azonnal beterítette az egész helyiséget, szeretem, mert jót tesz az asztmámnak, nem irritál egyáltalán, és nem állok neki azon nyomban vadul szellőztetni. Csaj megáll nekem háttal, közben nyomkodja vadul az ájfont mert az ájfont azt mindig kell nyomni, látom rajta, hogy fogalma nincs mi van, kérdem, segíthetek?
- Jaj, izé, igen, szia, bocs, csak közben nyomtam a fészre egy csek innt hogy tudják, hol vagyok, szóval én igazából egy filmet keresek, aminek az az eredeti címe (most kapaszkoggyá' meg!), hogy Édzsri sztárz.
Olyan ostoba fejet vágtam mint Foreszt Gámp, csaj ezt le is vágta egyből, és roppant készségesen próbált segíteni - nekem.
Aszongya:
- Hát az egy film, ami nekem a töri érettségihez kéne. (Töri érettségihez? Ez hány éves? Jézus Úr Isten, remélem azért a harmadik iksz betöltése előtt meglesz!), szóval ez a film címe, és nem tudom, kik játszanak benne, de ha a neten esetleg rá tudnál keresni...
Elkezdem keresni a neten:
- edry stars
- aedree stars
- aedry stars
Semmi.
- Te - mondom - így nem vergődünk zöld ágra, kéne valami pontosabb, mert ilyen című film sehol nincs.
- Várjál - aszongya -, felhívom az ofőmet, és megkérdezem.
Ájfon a fülhöz, telefonál.
- Csókolom Klári néni, Szandika vagyok (meglepődtem volna, ha normális neve van), azt a filmet keresem, amit a múlt órán teccett mondani, hogy nézzem meg, ha már olvasni utálok. Hhhiiihihiii. Teccik tudni, azt a filmet a töri éreccségihez, na mi is annak a neve? ... Ühümmm. Ja, ééértem... köszönöm, csókolom!
- Na? Mi a film címe?
- Hát magyarul az, hogy Egri csillagok.
És ekkor ájultan zuhantam a pult alá, és nem a katolikus liturgia szerinti szent szavakkal illettem az Örökkévalót.
ÉLETMENTŐ ÖLELÉS
Megdöbbentő történet egy ikerpárról.
Egyikük súlyos szívbántalommal született, és az orvosok nem számítottak az életben maradására. Eltelt néhány nap és a csecsemő állapota még tovább rosszabbodott, a kislány közel állt a halálhoz. A kórházi nővér engedélyt kért arra, hogy a kórházi rendelkezések ellenére közös inkubátorba helyezhesse a babákat, ahelyett, hogy külön-külön lennének.
Nehéz döntés volt, de az orvos végül is hozzájárult ahhoz, hogy egymás mellé fektessék őket, éppen úgy, ahogyan az édesanyjuk méhében is voltak. Az egészséges kisfiú valahogyan úgy nyújtogatta a karocskáit, hogy kicsi, beteg testvérkéje köré fonta. Hamarosan és minden látható ok nélkül, a kislány szívének állapota állandósult, majd gyógyulni kezdett. Vérnyomása és testhőmérséklete stabilizálódott.
Apránként egyre jobban lett és mára mindketten tökéletesen egészséges gyermekek. Az egyik újság felkapta a hírt, és fényképet készítettek a még mindig inkubátorban fekvő, egymást ölelő ikerpárról. A képet a következő aláírással jelentették meg:
'Életmentő ölelés'.
HÁTRAHAGYOTT ÜZENETEK
A hatéves rákbeteg kislány halála előtt több száz üzenetet rejtett el családja részére.
Miután a hatéves Elena rákbetegségben elhunyt, a családja több száz üzenetet talált, melyet még a kislány írt és rejtett el szerte az otthonukban, emlékeztetve gyászoló szeretteit, hogy mennyire szerette őket.
Elenánál 2006-ban diagnosztizáltak egy ritka, nem operálható agydaganatot, és szüleinek, Keith és Brooke Desserich-nek megmondták az orvosok, hogy a kislánynak előreláthatólag szűk 300 napja van hátra. Ahelyett, hogy elmondták volna lányuknak a diagnózist, a szülők megfogadták, hogy
rövidke életét a lehető legkülönlegesebbé és teljessé teszik.
"Meg akartuk őt óvni, ezért sosem említettük azt, hogy esetleg nem gyógyulhat meg," - magyarázta édesapja. "Nem a rákra akartunk figyelni, hanem a családra és hogy Elena minden vágyát teljesítsük."
A kislány még 10 hónapot élt a diagnózis után és 2007 augusztusában hunyt el. Halála után pár nappal a gyászoló család mindenfelé a házban üzeneteket talált - több százat, melyekben a kislány emlékezteti a családját, mennyire szerette őket. Az üzenetek, melyek rajzok vagy írások voltak, el voltak rejtve a házban mindenhol és a szüleinek és a kishúgának, Grace-nek szóltak.
Bár Keith és Brooke nem beszélt Elenának arról, hogy mi vár rá, de úgy gondolják, hogy tudta - és hátrahagyott egy keveset magából, hogy vigasztalja a családját: "Azt hiszem, ezekkel az üzenetekkel azt próbálta tudtunkra adni, hogy minden rendben lesz. Olyan, mintha megölelne, mikor találunk egy újabbat", mondta Brooke.
Két évvel Elena halála után a Desserich család úgy döntött, hogy összeállítanak a megtalált üzenetekből egy könyvet, melynek az lett a címe, hogy "Hátrahagyott Üzenetek". A könyv a New York Times bestseller-je lett és Elena egyik festményét, melynek azt a címet adta, hogy Szeretlek, kiállították a Cincinnati Művészeti Múzeumban egy Pablo Picasso alkotás mellett.
A Desserich család egy alapítványt is létrehozott, hogy adományokat gyűjtsenek a gyermekkori agydaganatok kutatására - ez mind a kis üzeneteknek köszönhetően, melyet a drága kislányuk hátrahagyott. Jelenleg Keith az A "Gyógyulás Most Kezdődik" alapítvány elnöke.
"Jó találkozni azokkal a gyerekekkel, akikért küzdünk," - mondta. "Számomra ez olyan, mintha még egyszer Elenaval lehetnék. Szintén nagyszerű dolog látni a kutatók lelkesedését és odaadását is ebben a programban. De a legjobb azt megtapasztalni, hogy hogyan függ össze ez a két dolog a végleges gyógymódban."
MEGMENTŐ SZERETET
Egy 11 éves fiú felvette meleg téli ruháját, és így szólt az apjának:
- Apa, készen állok!
Apja, aki prédikátor volt a helyi templomban, megkérdezi tőle:
- Mire készen?
- Apa, itt az ideje, hogy előjöjjünk és szétosztjuk a szórólapjainkat.
- Fiam, nagyon hideg van és esik odakint.
A gyermek meglepettnek tűnik az apja válaszán, és azt mondja:
- De apa, az embereknek tudniuk kell, ki Isten, még az esős napokon is.
- Fiam, ebben az időben nem megyek ki.
Reménnyel telve megkérdezi tőle a gyermek:
- Mehetek egyedül? Kérlek, apu!
Az apja azt hitte, nem jut messzire, azt mondta:
- Oké, fiam, elmehetsz. Itt vannak a szórólapok, de légy óvatos.
- Köszönöm, apa! "
A gyerek kint van és hamarosan kisvárosa utcáit járja. Szinte mindenkinek szórólapokat osztogat, akivel találkozik. Két óra esőben és hidegben séta után rájön, hogy már csak egy jegyzetfüzete maradt. Megáll egy utcasarkon, hogy megvárja a következő járókelőt, de az utcák már üresek.
Mélyen eltökélt, hogy elajándékozza ezt az utolsó prospektust, az előtte lévő első ház küszöbéhez megy.
Többször megszólal a csengő, de senki nem nyit ajtót. Amikor a fiú végre úgy dönt, hogy elmegy, akkor is meggondolja magát és visszajön. Ezúttal nemcsak becsönget, hanem térdével kopogtat az ajtón. Végre kinyílnak az ajtók Egy felnőtt nő jelenik meg. Lágy hangon és szomorú tekintettel kérdezi tőle:
- Mit tehetek érted drága gyermekem?
Ragyogó szemekkel és édes mosollyal válaszol a gyermek:
- Asszonyom, elnézést a zavarásért, de csak azt akartam mondani, hogy Isten szeret téged, és az utolsó szórólapomat is oda szeretném adni, hogy Isten mennyire szeret téged.
A fiú odaadta neki a prospektust és elment.
- Köszönöm fiam, Isten áldjon meg!
A vasárnapi istentisztelet előtt megkérdezi a lelkész:
- Van valaki a templomban, aki tanúskodik, és szeretné megosztani mindenkivel, aki érintett?
Egy hölgy az utolsó sorból kiemelkedik. Hangja lágy és ölelnivaló, szemei furcsa ragyogásban ragyognak:
- Itt senki sem ismer engem. Még sosem jártam itt. Múlt hétig nem érdekelt Isten, és nem éltem keresztényként, pedig keresztény családba születtem. Nemrég elhunyt a férjem, egyedül hagyott és reménytelenül. Múlt héten, amikor olyan hideg és esős volt, a szívem megszakadt, visszafordíthatatlan kétségbeesésben, hogy tovább éljek! Azon a napon úgy éreztem, hogy életem utam végéhez érkeztem. Fogtam egy széket és egy kötelet és elsétáltam a házam plafonjára. Miután felálltam a székre, csomót kötöttem és kötelet tettem a nyakam köré. Épp, amikor ki akartam ütni a széket, hallottam a csengőt, aztán erős kopogások csapódtak az ajtómra. Gondoltam, várok egy percet, aztán elmegy ez a látogató. Vártam és vártam, de az ütések egyre erősebbek lettek. Olyan hangosan robbant a fülemben, hogy nem tudtam többé figyelmen kívül hagyni. Kíváncsi voltam, ki lehet ez? Soha senki nem jön az ajtóm közelébe, és senki sem jön meglátogatni! Lazítottam a nyakzsinóromat és az ajtóhoz mentem. Amikor kinyitottam, nem hittem a szememnek!
Egy angyalarcú kisgyerek állt az ajtóm előtt. A kinézete igen, a kinézete ó! Nem tudlak leírni! És a szavak, melyek kijöttek a szájából, olyanok voltak, mint egy angyal szája! Újra reményt adtak a hideg és csalódott szívemnek. Egy édes, édes hangon azt mondta nekem: Asszonyom, azért jöttem, hogy elmondjam, Isten szeret téged. Amikor a "kis angyal" elment, becsuktam az ajtót és elolvastam az írott üzenet minden szavát. Megmagyarázhatatlan örömtől duzzad a szívem! Már nincs szükségem kötélre és székre. Amint láthatod... Boldog lánya vagyok a királyok királyának, Úr Jézusnak. Köszönöm az Úrnak, hogy elküldte nekem ezt az "Isten kis angyalát", aki pont időben érkezett. Igazából nem csak azért, hogy megmentsem ezt az életet, hanem azért is, hogy megmentsenek az örök problémáktól, amiken a pokolban kellett volna keresztül mennem.
A templomban mindenki sírt. A zokogó prédikátor lement a dobogóról, felment az első padra és karjaiba vette drága fiát.
Ne tartsd önzőnek ezt az üzenetet!
Emlékezzünk!
Isten evangéliuma nagy változást hozhat valaki életében, ezért ne szégyenlősködj terjeszteni!
Isten áldjon benneteket.
Ámen!
MEGHATÓ TÖRTÉNET EGY KISFIÚRÓL
ŐT SZERETNÉM!
Egy kutyatenyésztő hirdetést adott fel és plakátokat rakott ki, mivel 9 kölyökkutyája született.
Az érdeklődők csak úgy özönlöttek, mivel nagyon jó hátterű kutyák kölykeiről volt szó.
Egyik nap jött egy kisfiú.
- Csókolom, bácsi! Van egy kis gyűjtött pénzem, mert már nagyon régóta szeretnék kutyát. Meg szabad néznem őket?
- Természetesen. Gyere velem hátra, most éppen a házukban vannak, de kihívom őket, - válaszolta a tenyésztő.
Ahogy szólt nekik, rögtön kiszaladtak a házukból és hozzájuk futottak. Teli voltak élettel, vidámsággal csak úgy süvített a kis fülük a szélben és oda-vissza előzgették egymást. De egy a sok közül lemaradva, bicegve botorkált ki a kis házikóból. Szegényke nem tudott úgy futni, mint a többi kölyök, mert sántán született.
Ahogy a kisfiú meglátta ezt a kiskutyát, felcsillant a szeme és így kiáltott:
- Őt kérem!
- Ó, aranyos tőled, de ő nem fog meggyógyulni. Soha nem fog tudni úgy futni, mint a többi kölyök, és így csak nehézkesen fog veled játszani. Hallgass rám, jobb ha inkább nem őt választod, - reagált rá a tenyésztő.
Erre a kisfiú megfogta a bal nadrágszárát, és felhúzta a combjáig. A tenyésztő döbbenten látta, hogy lábprotézise van. Szóhoz sem jutott.
- Bácsi kérem, hadd vegyem meg azt a sánta kutyát! Én sem tudok úgy futni, mint az iskolatársaim. Szükségem van egy megértő társra, aki együtt tud érezni velem! - fakadt ki magából a kisfiú.
Végül a tenyésztő megfogta a sánta kiskutyát és a kisfiú kezébe tette.
- Mennyit kell önnek fizetnem, bácsi? - kérdezte kíváncsian a kisfiú.
- Neked adom ingyen! Ugyanis a szeretetért nem lehet pénzt kérni, és megvásárolni sem, legyetek nagyon boldogok!
ONLINE MÓDRA...
Egy órát ültem a kanapén apámmal, mert pénzt kellett utalnia. Nem tudtam ellenállni és megkérdeztem...
- Apa, miért nem aktiváljuk az internetes bankodat? ''
- Miért tenném ezt? - kérdezte
- Nos, akkor nem kell itt töltened egy órát olyan dolgok miatt, mint a közlekedés. Akár online is vásárolhatsz. Minden olyan könnyű lesz! - Annyira izgatott voltam, hogy bemutathatom őt az internetes banki világnak.
Megkérdezte:
- Ha ezt teszem, nem kell elhagynom a házat?" "
- Igen, igen!"! - Mondtam. Elmondtam neki, hogy már az élelmiszereket is házhoz lehet szállítani, és hogy a szupermarketek mindent kiszállítanak!
A válasza megdöbbentett. Azt mondta:
- Amióta ma ebbe a bankba jöttem, találkoztam négy barátommal, beszélgettem egy ideig a személyzettel, akik most már nagyon jól ismernek. Tudod, hogy egyedül vagyok... erre van szükségem. Szeretek készülődni és a kanapéra jönni. Van elég időm, a fizikai érintésre vágyom.
Két évvel ezelőtt beteg lettem. A bolt tulajdonosa, akitől gyümölcsöt veszek, odajött hozzám, és sírva ült az ágyamon. Amikor anyukád elesett a reggeli sétájára pár napja, a helyi fűszeresünk meglátta őt, és azonnal elvitte a kocsiját, hogy hazahozza, mert tudta, hol lakom. Akkor is ilyen "emberi" érintésem lenne, ha minden online lenne? Miért akarnám, hogy mindent eljuttassanak hozzám, és kényszerítsenek arra, hogy csak a számítógépemmel kommunikáljak? Szeretem ismerni azt, akivel dolgom van, és nem csak az "eladót". Kapcsolatokat hoz létre. Ezt is az online szupermarketek szállítják? A technológia nem élet... Emberekkel tölteni az időt... Nem kütyükkel, ilyen az élet.
Terjesszétek ezt a fontos üzenetet a barátokkal és a családdal, hogy mindenki rájöjjön, mi az igazán fontos.
|
|
| |
|
0 komment
, kategória: Irodalom - Próza |
|
|
|
Címkék: legelhivatottabb, testhőmérséklete, diagnosztizáltak, bizonyítványában, gyermekfejlődési, kiegyensúlyozott, előreláthatólag, stabilizálódott, szórólapjainkat, kényszerítsenek, számítógépemmel, kétségbeesésben, szívbántalommal, bizonyítványait, nyomtatványomat, laboratóriumban, gyermekfejlődés, megrázkódtatás, kutyatenyésztő, nyakzsinóromat, élelmiszereket, szégyenlősködj, megszólíthassa, rákbetegségben, kijelentésemet, kihangsúlyozva, mindnyájunkkal, foglalkozásnak, megkérdezhetem, kristálytiszta, istentisztelet, megtapasztalni, szupermarketek, keresztényként, összeállítanak, pedagógusoknak, igazi pedagógusoknak, lázadó tanároknak, hazugságot mondta, első sorban, feladataira vastag, gyerekek régi, közelében lenni, élet Peti, iskola iránt, fűszeresnél kapható, gyerekek előtt, kövekkel kirakott, negyedüvegnyi parfümöt, gyerekek nevetése, kicsit tovább, gyerekek elmentek, NAPJAINKBÓL IS, TANÍTÓ TANÍTÁSA, Horváth Peti, Horváth Péter, Természetesen Éva, Horváth Péter Éva, Elizabeth Silance Ballard, VARÁZSLATOS FA, IDŐS ÁCSMESTER, CSAK EGY ANYA, Hivatali Vallató, Városi Nyilvántartó, Nagymamák Vezető, Dédnagymamák Ügyvezető, EGRI CSILLAGOK, Legyen Ön, Foreszt Gámp, Jézus Úr Isten, Csókolom Klári, ÉLETMENTŐ ÖLELÉS, HÁTRAHAGYOTT ÜZENETEK, Brooke Desserich-nek, Hátrahagyott Üzenetek, York Times, Cincinnati Művészeti Múzeumban, Pablo Picasso, Jelenleg Keith, Gyógyulás Most Kezdődik, MEGMENTŐ SZERETET, MEGHATÓ TÖRTÉNET EGY KISFIÚRÓL, ONLINE MÓDRA,
|
|
Offline
